Mi a hűség? Mit várunk attól, akit szeretünk? Nem valamilyen rettenetes önzés a hűség? Önzés és hiúság, mint az emberi dolgok és igények többsége az életben. Mikor hűséget követelünk, akarjuk e, hogy a másik boldog legyen. S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük e azt, akitől hűséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot? A féltés, a csalódottság, a hiúság iszonyatos erővel tudnak fájdalmat szerezni. De ez elmúlik. Érthetetlenül múlik el. Nem egyik napról a másikra. Nem, még évek sem engesztelik meg azt a haragot. S a végén mégis elmúlik. Pontosan úgy, mint az élet.