Japánban idősebb úriemberek egy csoportja rendszeresen összejött, hogy megbeszéljék a híreket és teázgassanak. Egyik szórakozásuk az volt, hogy igen drága teafajtákat kutassanak fel, hogy azokból újabb ínycsiklandozó keverékeket állítsanak össze. Amikor a legidősebbre került a sor, hogy megvendégelje a többieket, a legnagyobb ünnepélyességgel szolgálta fel a teát, aranydobozból mérte ki a leveleket, Mindannyian a legnagyobb elragadtatással dicsérték a teáját és tudni szerették volna, milyen különleges kombinációból állította össze ezt a keveréket. Az idős ember mosolyogva így szólt: - Uraim, a tea, amit önök oly nagy élvezettel isznak, ugyanaz a tea, amit a parasztjaim isznak a birtokomon. Az élet legfinomabb dolgai egyáltalán nem drágák és nem is nehéz őket megtalálni.