Május elejétől augusztusig tart a fiókaszezon. Sokan találkozhatnak a földön heverő állatokkal, magányosnak tűnő tollas fiókával. De ezek az apró jószágok nem is olyan árvák: az emberek azt hiszik, segíteni kell rajtuk, pedig nem így van. A fióka legtöbbször nem baleset miatt hever a földön, hanem a madarak túlélését segítő finoman hangolt viselkedési mechanizmus része. A legnagyobb segítség számukra az, ha nem fogjuk be őket. Ez nem más, mint a korai fészekelhagyó viselkedés: jellemző a cinegékre, verebekre, seregélyre, erdei fülesbagolyra is. A teljes önállósodás, a tökéletes röpképesség elérése előtt elhagyják a fészket, egymástól és a fészektől mindinkább eltávolodva - a szülők segítségével - magányosan próbálnak túlélni. Mivel a korai fészekelhagyó madarak ekkor még nem önellátóak és a teljes értékű repülés eléréséig 5-10 napig még fejlődniük kell, a szülők a sűrű növényzetben rejtőzködő fiókákkal hanggal tartják a kapcsolatot, így találják meg és etetik folyamatosan őket. A kicsik ösztönös rejtőzködő és túlélő biológiai programmal rendelkeznek. Keresnek maguknak egy jó búvóhelyet, majd tudatják a szülőket a búvóhelyükről. A dolog akkor működik, ha a szétszóródó fiókák jó takarást kínáló sűrű aljnövényzetbe és kiterjedt bokrosokba tudnak elrejtőzni. Az ilyen viselkedésű fajok fészkeinek mérete is csak akkora, és konstrukciója is olyan, hogy a maximum 70%-os fejlettségi állapotú fiókák befogadására alkalmasak, ezért az ezt a méretet és életkort elérő fiataloknak el is kell hagyniuk a fészket, mivel abban egyszerűen fizikailag nem férnek el többé. A részleges fészekhagyó madarak fiókái gyakran a szülők riasztó hangjára ugrálnak ki a fészekből, és ezzel egy korszak is lezárul az életükben. Ezért nem nagyon érdemes a visszahelyezésükkel kínlódni, mert szinte bizonyosan nem maradnak meg ott, amint elvesszük a kezünket, az első zajra rugóként pattannak ki. Amennyiben tisztában vagyunk a korai fészekelhagyó viselkedés okaival és működésével, az alábbiakban olvasható információk segítségével jobb döntéseket hozhatunk arról, hogy melyik fióka szorul segítségre, és melyiket kell megfogás nélkül tovább engedni, maximum a közeli sűrűbe menekíteni.