Téli szállásukról kihajtották a legelő állatokat szombaton a Hortobágyon: a ménes, a magyar szürke gulya, a rackanyáj és a bivalycsorda egészen a tél beálltáig lesz kint a pusztában, amely nemcsak szálláshelye, hanem éléskamrája is lesz a következő hónapokban.   A Szent György-napi kihajtási ünnepen Bodó Sándor (Fidesz) országgyűlési képviselő, a hajdú-bihari közgyűlés elnöke arról beszélt, hogy az ilyen jeles napok nemcsak a hagyománytiszteletre, hanem olyan követendő értékekre is felhívják a figyelmet, mint a munkaszeretet, a természetvédelem és egymás megbecsülése.    A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. olyan küldetést teljesít, amely fontos része a magyar állattartási tradícióknak - jelentette ki a politikus, fontosnak nevezve, hogy ezek az állattartási hagyományok beépüljenek a mai gazdálkodásba.    Aradi Csaba, a Hortobágyi Nemzeti Park nyugalmazott igazgatója a kihajtási ünnepen felidézte az egykori hagyományokat, egyebek mellett a rovásfa történetét: a rovásfa segítségével számoltak el a tavasszal kihajtott, majd a tél beállta előtt behajtott jószágok számával a pásztorok a számadónak.  A hagyományoknak megfelelően szombaton a hortobágyi Kilenclyukú híd lábához a közelben legelő jószágokat hajtották ki, de több ezer szürkemarha, rackajuh, ló és bivaly tölti a nyarat a szabadban a pusztákon.