Isor Lu rendőr mostanáig azt hitte, hogy kislányát, aki teheneket legeltetett az erdő szélén, amikor eltűnt, vadállat ragadta el. Amikor hírét vette, hogy a favágók  elfogtak egy különös  fiatal nőt az erdőben, a helyszínre ment, s első pillantásra tudta, hogy  a vadóc az ő elveszett gyereke, bár a lány bőre megfeketedett, haja egész a sarkáig ért és nem tudott beszélni. Amikor a lány karján megtalálta egy régi forradás nyomát, minden kétsége eloszlott.

A favágók véletlenül találtak rá, miután keresni kezdték, ki viszi el rendszeresen a fa tövében  lerakott ennivalójukat. A lány minden valószínűség szerint évek óta a dzsungelban lakott, néha óvakodott ki a sűrűség szélére, hogy élelmet szerezzen magának.

 A rendőr egy helyi lapnak nyilatkozva elmesélte, hogy az első négy nap nagyon nehéz volt, a lány nem volt hajlandó mosakodni, letépte magáról a ruhát és a cipőt,s üvöltve tiltakozott, ha valamire rá akarták venni. Aztán megnyugodott, s bár továbbra sem tud beszélni, fokozatosan kezd hozzászokni az új körülményekhez.

(123)