Brit tudósok megállapították, hogy a szarvasmarhák, az emberekhez hasonlóan hajlanak a dialektusra.

A tudományos kutatás alapját különböző brit régiók farmerei szolgáltatták, akik felvetették, hogy másként bőgnek a teheneik. A londoni egyetem fonetika professzora, John Wells szerint a tehenek nem az első állatok, amelyeknek kommunikációja területileg eltér - ezt korábban már néhány madárfajnál is észlelték. A magyarázat alapja az, hogy a kisebb csordákban - csakúgy, mint a családokban - az idősebb rokonok beszédmódja kihatással van a fiatalokra és el is terjed.

Néhány állattenyésztő úgy véli: a tehenek dialektusos bőgését a gazdáikkal való szoros kapcsolat is előidézhette.